2012. december 20., csütörtök

A léthatártól délre, a Melbától nyugatra (a piros híd túloldalán)

Augusztus huszadikán, a magyar államalapítás ünnepén, amikor a mindenkor kormány hatalmát is szimbolizáló csodás tűzijáték borul a városra, összegyűlnek az emberek és még a hajléktalanok is kedvet kapnak, hogy megnézzék, hiszen meleg van, 27 fok. Most decemberben 0 vagy az alatt. Szeptember 22. és november 22 között húszan fagytak meg. Az élhetetlen körülények között élők számát 2012-ben 100 ezerre becsülik.

Megérkezünk a Duna Plázához, én négy évig itt dolgoztam, pont végignézhettem, hogyan emelkedik a parttól ipari kinézetű szocialista vörös vasból és betonból épült monstrum híddal elválasztott, Népsziget mellé presztízs lakópark, a Prestige Towers. A Melba büfé,hajó és kikötő étterem, , ahol mindig finom jazz muzsika szólt és ahová akkoriban a Duna Pláza Offices menedzsmentje járhatott ebédelni, egyébként nem túl drágán, annyiért, mint máshol, kb. 1000 forintért, még üzemel. Mosolygós csöves köszön beszélgetőpartneremnek, aki nemsokára a piros híd túloldalán, sokkal kevésbé impozáns helyen fog ebédre egy adag étlelt, egy pohár üres vegeta levest, két szelet kenyeret adni neki:
- Jó napot kedves Uram! - ennek az alternatívája a köcsög … … szocmunkás szokott lenni, az alkohollal arányos keserűségmennyiségtől
- Jó napot B. Úr! köszön vissza őszinte mosollyal a fent nevezett kedves úr, Bálint Zoltán, a népszigeti Isola éjjeli menedékhely 6 állandó szociális munkás alkalmazottjának egyike, 34 éves, 4 éve szociális munkás az Isola éjjeli menedékhely és hajléktalanszállón.